Manióka



Mostanában többször is előfordult, hogy tv műsorokban pl a Hal a tortán-ban is emlegették a maniókát, mivel eddig nem tudtam róla semmit, gondoltam, utánanézek, mit is lehet róla tudni.

A következőket találtam:


A manióka, vagy más néven kasszava


a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó, Amerika trópusi részein őshonos keményítőtartalmú élelmiszernövény. A Föld minden trópusi vidékén termesztik gumós gyökeréért, amelyből lisztet, kenyeret, keményítőt és alkoholtartalmú italt készítenek. A maniókát elsőként valószínűleg a maják termesztették a Yucatán-félszigeten.

A legtöbb maniókafajtában különböző mennyiségű cianidot képező cukorszármazék fordul elő. A természeti népek bonyolult finomítási eljárást dolgoztak ki a méreg eltávolítására, amelynek során a gumókat reszelik, préselik és hevítik.
A növény mérgét (hidrogén-cianid) dárdákhoz és nyilakhoz használják.

A manióka rendkívüli változatosságát azzal magyarázzák, hogy a faj valószínűleg hibrid eredetű. Évelő, feltűnő levelei tenyeresen tagoltak, 5-9 karéjból állnak. Húsos gyökérzete a dália koloncos gyökérzetére emlékeztet. A fajták termete az alacsony lágyszárútól a dúsan ágas, 1 m magas cserjetermetűn át a karcsú, el nem ágazó, 5 m magas fáig terjed. Némelyek alkalmazkodtak a száraz, szikes talajhoz, mások a folyóparti savanyú mocsarak talajához.
A közel 160 maniókafaj mindegyike Amerika trópusi vidékeinek napfénykedvelő növénye. Az Északkelet-Brazíliában honos M. glazioviiból kaucsukot nyernek.
Maniókából készítik a különleges nyugat-afrikai zselészerű fufut vagy a jamaicai bami-kását.
A dél-amerikai indiánok szeszes italokat erjesztenek maniókából, a Yucatán-félszigeten lisztjéből kasszavakenyeret sütnek. Az őrlésnél lecsurgó folyadékból leülepedett keményítő a tápióka alapanyaga.

A tapióka (tápióka, tapioca)
a kasszáva gyökeréből kivont, szárított keményítőlisztből készül.
A pudingok fő alapanyaga, de használjuk levesek, mártások sűrítésére. Zselatinizált kb. 2 mm-es granulátum, hasonló a szágóhoz (sago).

A maniókagyökér keményítőtartalmának feldolgozott formája; önmagában ételként, kenyérben vagy sűrítésre használják.

A feldolgozás során a keményítőszemcsék a hő hatására kis, szabálytalan csomókká alakulnak, s ezekből további sütéssel készül a tapiókapehely.
Tapiókagyöngy készítéséhez a még nedves tésztát szitán átmorzsolják. A különböző szemcseméretekben forgalomba hozott granulált tapiókát a tapiókapehely megőrlésével nyerik.

Főzés hatására a tapióka halvány, áttetsző kocsonyává duzzad.

Ázsiában a manióka a XIX. században terjedt el. Thaiföldön kókuszból és tapiókából pudingot készítenek, tésztájából pedig golyókat gyúrnak, megszárítják és kásaként fogyasztják. A vietnamiak vékony, palacsintaszerű ételt készítenek lisztjéből.

Élelmezési és gazdasági jelentősége.
Gumószerűen megvastagodott, burgonyapótlóként felhasznált húsos gyökere Földünk élelmiszer-ellátottság szempontjából legkritikusabb övezeteiben a lakosság mindennapi alapélelmiszere. Termőhelyein naponta fogyasztják, mint nálunk a kenyeret.

Zsenge hajtása és levele spenótpótlóként használható fel. Ez utóbbi a gyökérnél sokkal értékesebb, sok fehérjét, vitamint és ásványi anyagokat tartalmazó eledel.

A felszedett gyökerek igen gyorsan romlanak, feldolgozás nélkül nem tárolhatók.

Elkészítésének módjai

A levelek folyamatosan szedhetők és spenótpótlóként hasznosíthatók. A gyökerek feldolgozása részben háztartásokban, részben ipari üzemekben történik.

Legfontosabb termékek: kasszávakorpa, kasszávaliszt, kasszávaszelet, kasszávakeményítő.

A háztartási feldolgozás leggyakoribb terméke a kasszávakorpa. Ennek Nyugat-Afrikában legismertebb, legnagyobb mennyiségben fogyasztott formája a gari, Dél-Amerikában pedig a farinha de mandioca.

Lényegében ebbe a termékcsoportba tartozik a Kongó vidékén készített áztatott kasszáva is. A kasszávaliszt a kasszávakorpa további feldolgozáson átesett, finomított változata.

Ipari és kereskedelmi forgalomba kerülő termék a kasszávakeményítő és a kasszávaszelet. Az előbbi mint féltermék további feldolgozásra, az utóbbi pedig takarmányozásra kerül.

Bármiképpen is dolgozzák fel, a hidrociánsavat el kell távolítani. Ez megoldható 150 °C fölé hevítéssel, mikrobiológiai úton és a feldarabolt, áztatott gyökerekből a hidrolízis során keletkezett hidrociánsav kimosásával.


Forrás: terebess.hu

Kép: hik.hu
Kép: mongabay.com



0 megjegyzés: